Már gyerekkoromban is azt gondoltam, hogy valami jót, igazit létrehozni nem egyszerű dolog, sokat és hosszú ideig kell azért dolgozni. Ma fotográfusként ugyanezt hiszem.

Munkáim zömét nagy formátumú fényképezőgéppel készítem. A 19. szászad végén és a 20. század elején munkálkodó mesterek mellett a kortárs alkotók és tendenciák is hatással vannak rám és képeimre. Tartalmilag visszatérően foglalkozom projektjeimben a Közép-Kelet Európai lét sajátos aspektusaival ill. negatív sztereotípiákkal küzdő csoportok bemutatásával.

Érdeklődésem középpontjában az egyik legősibb technika, a nedves kollódiumos eljárás áll. Ez a technika bizonyos szempontokból a mai napig is utolérhetetlen. Nem kívánok az archaizálók útján haladni, friss, kortárs szemlélettel igyekszem kiaknázni a képek egyediségét, sokszor vegyítve az eljárást a digitális képalkotással.

Az alkotás folyamatának minden része izgat és izgalomba hoz. Bonyolult és összetett érzés az, ha egy felvételt kitalálunk, ezt hosszasan érleljük, előkészítjük a hozzá szükséges anyagokat, elvégezzük a manuális feladatokat, igénybe vesszük elődeink eszközeit, gépeit, tudását, majd csak ezek után exponálunk és nem azonnal vissza a képet a képernyőn. Nekem még fontos a mesterségbeli tudás, vonz a sötétkamrában az egyedüllét, az anyaggal való közvetlen kapcsolat, az egy és megismételhetetlen, ennek megfelelően a képek kézben fogható formában valólétrehozása.

Tudom, ez ma nem egy trendi dolog.

Mindezt 21. századi fejjel, szemmel, látásmóddal akarom művelni figyelve a frissáramlatokat és használva a modern kor vívmányait.